Mottó: Aki egy embertől lop ötleteket, az plagizál*, aki többtől, az kutat. (Felson törvénye.)
Bloch, A.: Muphy törvénykönyve,... 2. kiadás. (177. oldal). Gondolat Kiadó. Budapest, 1988.

Szövegek, szövegrészek átvétele, idézetek
(Általános és középiskolásoknak egyaránt ajánlott!)

Miért veszünk át mások által írt szöveget?
Tudományos (igényű) munkák rendszerint több előzményre épülnek. Három olyan műfaj van, amely ez alól kivétel lehet: a monográfia, az elemzés és a recenzió (ismertetés). Szigorú értelemben persze csak az utóbbi ilyen, az első kettő - szokásos esetben - szintén sok előzményre támaszkodik. Mindhárom esetben szükség lehet szövegrészek idézésére, citálására.
Ha valakitől átveszünk egy megfogalmazást, akkor gondoljunk arra, hogy az idézet, a citátum az illető gondolatát fejezi ki, így - a megfogalmazásával együtt - az illető gondolatát is átvesszük. Ennek a körülménynek számos következménye van, illetve lehet.

Hogyan kell az idézeteket kezelni?
Szövegek, szövegrészek átvételére különböző formákban kerülhet sor.
Legegyszerűbb esetben egy elnevezés vagy kifejezés használata lehet ilyen. Ha az eredet ismert, akkor illik hivatkozni rá, megadva, hogy ki használta először, vagy azt kell megadni, hogy mit kitől, honnan (itt a publikáció azonosítása kell!) vettük át. Ha az eredet bizonytalan, vagy már annyira közkeletű az elnevezés, kifejezés használata, hogy a célközönségünk nagy eséllyel ismeri, akkor legalább egy gondolatjelek közé zárt ahogy mondani szokás beszúrással kell jelezni, hogy a - nem köznyelvi - kifejezés, elnevezés nem tőlünk származik. Az éppen elterjedőben lévő elnevezés vagy kifejezés használata esetén is egyszerűen beszúrással utalhatunk a bevezető személyére; például: a - Dawkins féle - mém.
Ha több szavas, de legfeljebb néhány mondatos szövegrészt veszünk át, akkor azt szó szerint kell idézni. A citátum, az átvett szövegrész első szava előtt és az utolsó szava után (nyitó, illetve záró) idézőjelet kell használni, és az egészet az általunk megfogalmazott mondatba (nyelvi szempontból is kifogástalanul!) kell beilleszteni. Ilyenkor még az igeragozást sem szabad megváltoztatni; azaz az átvétel valójában betű szerinti kell legyen. Arra viszont van lehetőség, hogy az idézett szövegből kihagyjunk részt; a kihagyást (szóként kezelt) három ponttal helyettesítjük. Az egyéb írásjeleket természetesen az eredeti szövegnek megfelelően kell használni.
Ha az idézet, a citátum több bekezdésnyi, akkor azt önálló formátummal kell beszerkeszteni az írásművünkbe. Ez rendszerint rövidebb (leggyakrabban beljebb kezdődő) sorokat, eltérő (általában kisebb) sorközt, más betűtípust vagy más (rendszerint kisebb) betű méretet jelent. Az idézetet gyakran - különösen akkor, ha élőszóban is közzéteszik - valamilyen (egyértelműsítő) szófordulat vezeti be, illetve zárja le. Például: "Az idézet:", illetve "Eddig az idézet." Ha az ilyen idézet nem mondat kezdetével indul, illetve nem mondat végével zárul, akkor - a kapcsolódó írásjelek elhagyása mellett - három pontot kell használni a mondat hiányzó részének helyettesítésre.

A versnek az eredeti formátumát is meg kell tartani
A vers esete különleges! Verset általában az eredeti versszakos tagolás szerint kell idézni. Rövidebb részletek folyó szövegben is elhelyezhetők. Ha a citátum legfeljebb egy verssornyi hosszúságú, akkor a szokásos módon kell idézni. Néhány soros - észszerűen legfeljebb egy versszaknyi - részlet úgy idézhető, hogy a sorokat a folyó szövegben törtvonallal (perjellel) határoljuk el. Ilyenkor a törtvonal - szerkesztési szempontból - szóként kezelendő, így előtte és utána is szóköz áll, azonban a többi írásjel és a nagybetűk a versben szereplő módon használandók. Ha rövid, pár soros, akár mindössze néhány szavas idézet versszakok határára esik, akkor a versszakok határát a törtvonal megkettőzésével jelezzük. Ha a sorhossz - például keskeny hasáb alkalmazása miatt - nem teszi lehetővé a vers eredeti formátumú idézését, akkor mindenképpen az előbb ismertetett megoldást kell alkalmazni.

Más (szerző) gondolatainak felhasználása
Előfordulhat, hogy más szerző gondolatát, gondolatmenetét, mondatait saját megfogalmazásunkban kívánjuk felhasználni. Ilyenkor mindenképpen célszerű bevezető és záró szófordulatokkal határolni a szövegrészt; például "... (ez az én) megfogalmazásomban:", illetve "Ez az én értelmezésem." Az egyértelműség a szöveg kiemelését is megkívánja; ilyen esetben dőlt betűt alkalmazhatunk. Ez két dolgot is üzen: egyrészt azt jelzi, hogy a folyó szöveghez képest más gondolatmenetéről van szó új megfogalmazásban, másrészt azt, hogy fontos az így közvetített gondolat(menet).

Egyedüli forrás kezelése
Elképzelhető olyan (pálya)munka, amely egyetlen (szakirodalmi) előzmény hatására született. Bár nagyon ritka az ilyen eset, ilyenkor is szigorúak a szabályok. A fentebb említett, több bekezdésnyi idézetre vonatkozó eset szabályai alapján az indíttatást adó mű nagyobb terjedelmű részét idézhetjük, és ennek gondolataiból indíthatjuk saját gondolatmenetünket, ennek alapján ismertethetjük saját munkánkat, próbálkozásainkat, eredményeinket.

Természetesen adódhatnak itt nem tárgyalt helyzetek, esetek, amelyek megoldásához a fentiek szelleme, a részletezett gondolatmenetek adhatnak eligazítást.

* Plagizálás: Más (szerző) szellemi termékének (ötletének, gondolatának, gondolatmenetének, szóhasználatának stb.) eltulajdonítása, tipikusan sajátként való használatra, felhasználásra, beleértve a közlést is.